Címke: házasok

Autoerotika: az önkielégítés értékelése

Autoerotika, önkielégítés: Sokan gondolják, hogy az örömszerzés mindenképpen partnert föltételez. Fő célunk, hogy jobban tudjunk egymásnak örömet szerezni, és mindkét fél jusson élveztekhez. Részben azoknak a filmeknek köszönhetően, amikben túlfűtött, lúzer tinédzserek meleg pitéket erőszakolnak meg, sokan úgy tekintenek az önkielégítésre, mint egy szánalmas, kétségbeesett, utolsó mentsvárra. Pedig ez nem így van. Az önkielégítés az egyik legkedveltebb időtöltés. És nem csak férfiaknak. Az egyedüli szex mellett szólva hadd kérdezzem meg:
– Önmagunknak miért ne szerezhetnénk örömet (ha éppen nincs, aki szerezzen nekünk)? Végül is elsősorban önmagunkért vagyunk felelősök, önmagunk testi-lelki jólétéről kell gondoskodnunk. S ha valamit kívánunk és meg is adhatunk magunknak – ha nem is egészen abban a formában, ahogyan leginkább szerettük volna –, miért ne adjuk meg?

ujjal_maszturbal_a_fiatal_lany

Amerikában a nők és tinédzserek háromnegyede vallotta be, hogy az elmúlt 3 hónapban bizony előfordult az ilyesféle örömszerzés, és ezeknek a nőknek a 44%-a használt hozzá vibrátort is. Szóval, lehet hogy nem beszélünk róla, de csinálni csináljuk.
És amíg azt gondolnánk, hogy a szinglik többet nyúlnak magukhoz, mint azok, akiknek párjuk van, akkor is csalódnunk kell. A házasok vagy állandó párkapcsolatban élők többet játszanak magukkal, mint az egyedülállók. A gyakrabban maszturbálók sokkal inkább ki vannak békülve testi adottságaikkal, és többre értékelik magukat, mint ezt ritkábban vagy egyáltalán nem űző társaik.
Aki hajlandó felfedezni saját testét, az bizonyítottan hajlandóbb partnere testén is felfedezőútra indulni, hogy közösen éljék át a lehető legnagyobb gyönyöröket.
A fantáziálás mind egyedül, mind duettben nagyon sokat lendít a dolgokon. Az első és legfontosabb lépés az, hogy kapcsoljunk ki minden stresszelő és aggodalmas gondolatot, és az ehhez vezető legegyszerűbb út a fantáziálás.
Ha bárkinek bármi kétsége lenne a fantáziálás hatalmával kapcsolatban, akkor itt egy példa: néhány amerikai kutató 10 olyan nőt vizsgált, akik állították, hogy anélkül mennek el, hogy magukhoz nyúlnának – csupán arra gondolnak, és megtörténik az orgazmus. Az eredmény valóban bizonyította, hogy képesek erre: ugyanazokat a fizikai jeleket produkálták, mint amikor nem csak az agy, de a kéz is dolgozik.
Vagy hol van az megírva, hogy csak másnak szerezhetünk örömet, önmagunknak nem?
Ha erre valaki azt mondja, hogy ő az ilyen örömet nem igényli, nem tudja élvezni vagy meggyőződése szerint egyenesen kárt okoz vele magának – akkor ezzel egy évszázados előítéletet szemléltet! Azt a múlt századokban általánosan elterjedt fölfogást, miszerint az önkielégítés nemcsak bűnös (a kereszténység szerint „Onan vétke”), hanem iszonyatosan veszélyes, egészségrontó cselekedet. Egyes papok és vallásos orvosok hajlamosak voltak szinte minden betegséget az önkielégítésre visszavezetni.
Ezen szerencsére az egyháziak is, meg az orvosok is rég túljutottak, ám az előítélet tovább élt, főleg a vallásos emberek körében. Nehéz pontosan fölmérni, hogy ez milyen károkat okoz még mindig! De talán nem véletlen, hogy a hozzám szexuálterápiai szaksegítségért folyamodók túlnyomó többségének problémája volt az önkielégítéssel: bűntudattal és rosszul gyakorolta, illetve nem merte csinálni.
Az önkielégítés értékelése. Az emberek véleménye az önkielégítésről ma sem egyértelmű, sőt eléggé ellentmondásos. Jelentős különbség van a férfiak és a nők véleménye között is.
Egy amerikai szociológus, S. Hite a ’70-es években két nagy vizsgálat (3 ezer nő és 7 ezer férfi kérdőíves kikérdezése) alapján megállapította, hogy az önkielégítést mindkét nem többsége elfogadja, de a férfiak 90%-a kifejezetten kedveli. Saját, főiskolások közötti vizsgálataim ugyanakkor azt mutatták, hogy csak a megkérdezettek jó egyharmada tartotta a nemiség normális megnyilvánulásának. A többiek szerint vagy veszélyes az egészségre vagy egyszerűen undorító. (Illetve sokan nem tudtak állást foglalni.) Amerikában is, és nálunk is megfigyelhető, hogy a nők ezen a téren tartózkodóbbak a férfiaknál, bár elég eltérő mértékben. Az amerikai nők 82%-a elismerte például, hogy – időnként vagy rendszeresen – gyakorolja az önkielégítést, míg az általam kérdezett nőknek alig több mint egynegyede vallotta be ezt. A férfiak Amerikában 90%-ban, nálunk csak 75%-os arányban gyakorolják. (Ezt az arányt egy 1986-os vizsgálatom is megerősítette.)
Érdekes azonban, hogy még az önkielégítést rendszeresen gyakorlók véleménye sem egységes. Ilyen vagy olyan mértékben őket is befolyásolják a mélyen gyökerező előítéletek. S. Hite például úgy találta, hogy a legtöbb nő inkább csak testileg élvezi az önkielégítést – hiszen végül is kielégül vele –, de lelkileg nem, mert magányosnak, vétkesnek vagy önzőnek érzi magát. A bűntudat a férfiaknál sem ritka, s köztük is sokan csak átmenetileg vagy tizenéves korban tartják megengedhetőnek az ilyenfajta örömszerzést.
Általánosan elterjedt az a nézet is, amely szerint az önkielégítés férfiak számára fontosabb és megengedhetőbb, mint a nők számára. Ezt azzal magyarázzák, hogy a férfiak nemi szükséglete erősebb, tehát érthető, hogy partner hiányában így könnyebbítenek magukon. Mások szerint éppen a nők számára fontosabb az önkielégítés, mert ők ezzel alakíthatják ki legkönnyebben és leggyorsabban saját orgazmuskészségüket, ami nélkül a közösülést el sem szabadna kezdeni.
Ahogyan egy megkérdezett nő mondta: a nők számára az önkielégítés jelentősége abban áll, hogy segít belejönni a szexbe, jó viszonyt kialakítani saját testükkel és bármikor elérni a kielégülést.
Az önkielégítést végzőknek  (rejszol, önkielégítést végez, marokmarcsa, masztizik, onanizál, recskázik) a szexben sincs annyi problémájuk, hisz jobban ismerik erogén zónáikat. A masztiban jelentősége van a szexuális segédeszközöknek is. A maszturbálás az önkielégítés, a saját testünk megismerése a legjobb út a kielégítő élvezetekhez. Szex segédeszközöket férfiaknak és nőknek (vibrátorok, dildók, péniszpumpák, és sorolhatnánk) erotikus boltokban, szexshopban vásárolhatod meg, vagy webáruházban rendelheted meg.
Az autorerotika bejegyzések 1. rész Az önkielégítés értékelése – 2. rész. Az autoerotika kezdetei, múltbéli áttekintés.

Az eredeti cikk: Autoerotika: az önkielégítés értékelése © 2013 Intimcenter.com szex üzlet.

A magyar nők szexuális élete

Egy exkluzív közvéleménykutatás adott információkat 18-59 éves nőkról. A kutatás önkitöltős kérdőívvel történt.
A kérdőíveket összesen 1200 nő töltötte ki. A kérdőív kitöltése után a válaszadók azt egy lezárt borítékban adták át a kérdezőbiztosoknak, amely módszerrel a bizalmukat szerettük volna elnyerni az őszinte válaszadáshoz. A véletlen minta kisebb torzulásait súlyozással úgy korrigáltuk, hogy az adatok kor, iskolai végzettség és település típus szerint pontosan tükrözzék az ország 18-59 éves női népességét. A kérdőívben nemcsak az olyan alapvető szexuális szokásokra, mint a szexuális együttlét gyakorisága, időpontja, hosszúsága tettünk fel kérdéseket, hanem azt is megpróbáltuk feltérképezni, hogy a nők hogyan ítélik meg a szex fontosságát a párkapcsolatban; mennyire elégedettek ennek jelenlegi érvényesülésével; mit jelent nekik a szex; milyen negatív érzelmek fordultak elő eddigi szexuális kapcsolataikban. Ebben az előadásban azonban nem annyira a válaszok megoszlásáról, hanem inkább a szexhez való viszony és a szexről való beszéd társadalmi különbségeiről szeretnék beszélni.
Az elemzés során feltűnt, hogy a szexhez való viszonyt nemcsak az olyan demográfiai tényezők befolyásolják, amelyek köztudottan hatással vannak a szexuális étvágyra, mint például az életkor vagy a kapcsolat hossza, hanem beszélhetünk olyan kulturális különbségekről is, amelyek szoros összefüggést mutatnak a szexuális kultúrával.
Mivel a válaszmegtagadók személyes adatai is rendelkezésünkre álltak, először is azt elemeztük, hogy az ismert társadalmi-demográfiai csoportok között van-e szignifikáns különbség a kérdőív kitöltésében. Kiderült, hogy az idősebbek, a falusiak és az alacsonyabb iskolai végzettségűek az átlagosnál nagyobb arányban utasították vissza a kérdőív kitöltését. A szexről való nyilvános beszéd viszonylag új jelenség Magyarországon, és mivel éppen ezek a csoportok azok, amelyek kevésbé nyitottak az új társadalmi áramlatok befogadására, talán az okot a szégyenlőségben kell keresni, abban hogy ezek a csoportok úgy gondolják: a szex nem nyilvános beszéd tárgya, még egy anonim, önkitöltős kérdőív formájában sem.
Vannak azonban arra utaló adatok is, hogy nemcsak a szexről való beszéd, hanem a szexuális élet is különbözik társadalmi csoportonként. A szexet a 40 évesnél fiatalabbak, a városiak (ezen belül elsősorban a budapestiek) és a 8 általánosnál magasabb iskolai végzettségűek tartják fontosabbnak az ideális párkapcsolathoz. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a párkapcsolathoz fontos dolgokat jellemzõen aszerint rangsorolták, hogy az mennyire működik a saját kapcsolatukban.
Az elemzés során kiderült, hogy a szexuális összhangot a kapcsolat hossza befolyásolja a leginkább: minél régebben tart egy kapcsolat, annál valószínűbb, hogy csökken az összhang. Ez nyilván jól magyarázható a szexuális vonzás csökkenésével. Emellett azonban a legfeljebb általános iskolát végzettek is valamivel rosszabbnak érzik szexuális életüket, mint képzettebb társaik. Ennek az okát azonban minden bizonnyal inkább a szexuális kultúrában mutatkozó különbségekben, semmint a kisebb szexuális vonzerőben kell keresnünk. Tekintve, hogy erre vonatkozólag nem voltak direkt kérdéseink, egyéb adatokból tudunk következtetéseket levonni. Az egyik ilyen a férj, az élettárs helyzetére, társ-voltára vonatkozó válaszok. Kiderült, hogy a legiskolázatlanabbak között kétszer annyi (24 százalék) nő van, aki elzárkózik attól, hogy testi-lelki problémáit megossza párjával, mint a diplomások között (13 százalék). Ezen kívül, az alacsonyabb végzettségűek sokkal nagyobb arányban (11 százalék) zárkóznak el attól is, hogy bármilyen módon jellezzék partnerüknek, ha valami kellemetlen nekik a szexben, mint a magasabban képzettebbek (2 százalék). Ezek az adatok arra utalnak, hogy bizonyos társadalmi csoportokban a párkapcsolatok kevésbé jelentik két egyenrangú fél társulását, ami megnehezíti, hogy a nők élvezzék a szexet.
A szex élvezetére vonatkozó kérdések pedig egyértelműen arra utalnak, hogy az alacsonyabban képzett nők kisebb élvezetről számolnak be. A regressziós elemzés azt mutatja, hogy, hogy a szex élvezetét az iskolai végzettség magyarázza a legnagyobb mértékben: a legalacsonyabb iskolai végzettségűek sokkal kevésbé tartják élvezetesnek a szexet, mint a képzettebbek. Kétféle magyarázat kínálkozik. Az egyik szerint van összefüggés a szexuális kultúra és az iskolai végzettség között: az alacsony iskolázottságú nők és feltehetőleg hozzájuk hasonló partnereik kisebb hangsúlyt fektetnek a szex kölcsönös élvezetére, nem is tartják annyira fontosnak és kevésbé is tudnak összhangot teremteni. A második magyarázat a szex élvezetének társadalmi elfogadottságát teszi felelőssé a különbségért: bizonyos csoportokban a szex élvezete titkolnivaló dolog, míg más csoportokban ez nagyon is vállalható.
A második legnagyobb magyarázó erejű tényező a jelenlegi kapcsolat hossza minél régebben tart a kapcsolat, annál kisebb az élvezet. Ebben a vonatkozásban a kornak ettől függetlenül is van jelentősége: a 20 és 40 év közöttiek szeretik a legjobban a szexet.
A szex élvezetére vonatkozó legdirektebb kérdés az orgazmusok aránya a szexuális együttlét során. Mivel a szexnek tulajdonított élmény és az orgazmusok száma szoros összefüggést mutat, nem meglepő, hogy az alacsonyabb státuszú nők kevesebb orgazmusról számolnak be.
Az orgazmusok számára vonatkozó adatot azonban óvatosan kell kezelni, mert a válaszadók meglehetősen magas aránya (32 százalék) nem válaszolt erre a kérdésre. A nem válaszolók társadalmi-demográfiai jellemzői szignifikánsan különböznek a válaszadókétól. alacsonyabb iskolai végzettségűek, a hosszú ideje tartó kapcsolatban élők, és az idősek között sokkal nagyobb arányban vannak azok, akik talán még a kérdésfeltevést is túlságosan tapintatlannak érezték. Azt, hogy az egyedül élők közel fele nem válaszolt, egyértelműen a kérdés inadekvátságának tulajdoníthatjuk.
Felmerül a kérdés, hogy ha a szex részben valóban társadalmilag meghatározott, akkor a különböző társadalmak között is kell különbségnek lennie. Megpróbáltam a nemzetközi kutatásokban olyanokat keresni, amelyek néhány kérdése összehasonlítható a jelenlegi kutatásunkkal. Nem jártam sikerrel: mindössze egy olyan cikket találtam, amely azon kesereg, hogy mennyire nincs összehasonlítható nemzetközi adat, mert a szex-kutatások sokkal kevésbé sztenderdizáltak, mint más területek. Az egyetlen összehasonlítható adatra a híres Hite-reportban bukkantam, amit bár egészen más módszertannal, de nők körében végeztek Amerikában a hetvenes évek elején. Eszerint majdnem 30 évvel ezelőtt az amerikai nők 82 százaléka szokott maszturbálni. A magyar nők között majdnem ugyanennyien vannak, akik azt állítják, hogy ilyet soha nem szoktak csinálni: háromnegyedük soha nem maszturbál. Szexuális partner hiányában 16 százalék szokott „magához nyúlni”, és egytized azok aránya, akik állandó partner mellett is megteszik ezt. Ez utóbbiakat azonban nem az együttlét során el nem ért orgazmus pótlása készteti erre, legalábbis nem ritkábban érnek el orgazmust, valamint sokkal gyakrabban (átlagosan havonta 12.2) élnek nemi életet, mint azok, akik soha nem maszturbálnak (9.4). Úgy tűnik, az ok inkább a szex élvezetében keresendő: minél nagyobb élvezetet okoz valakinek a szex, annál valószínűbb, hogy még egy állandó partner mellett is kielégíti magát.
Bár az „átlag” amerikai nőkhöz hasonló arányt semelyik társadalmi csoport nem éri el önkielégítésben, jelentős különbségek vannak. A maszturbálás gyakorlata mögött nemcsak a szexuális étvágy, hanem az önkielégítés megítélése is jelen van. A magasabb iskolai végzettségűek, az 50 évesnél fiatalabbak és a budapestiek sokkal kevésbé elutasítóak.
Amikor a társadalmi különbségekről beszélünk, felmerül a kérdés, hogy a különbségek valóságosak-e, tényleg különbözik-e a szexuális kultúránk, vagy csak az erről való beszéd különbözik: hogy megengedhetőnek tartjuk-e, hogy ilyesmiről beszéljünk és ha beszélünk, mennyire fontos, hogy hogyan mutatjuk be a szexuális életünket. Az utóbbi években a médiában egyre nagyobb hangsúlyt kap a szex: sok szó esik ennek fontosságáról a párkapcsolatban, és egyre hangsúlyosabb az az elvárás, hogy a nők ne csak jó anyák és jó háziasszonyok legyenek, hanem jó szeretők is. Azok a nők, akik hamarabb fogadják be a média által sugallt új társadalmi áramlatokat, inkább igyekeznek önmagukat is az új trendnek megfelelően látni és bemutatni. Hogy emögött mekkora a valóságos változás azt csak a szexuális élet mélyebb vizsgálatával tudnánk kideríteni. Forrás Medián, Hírbank.