A méret számít a szexben? Van-e méretbeli össze nem illés? Már láthattuk, hogy a nők között is vannak, akik kielégületlenségüket a hímtag méretének elégtelenségével magyarázzák. Olyanokat szoktak mondani, hogy „el sem éri a méhszájat”, „alig érzem, hogy a hüvelyben van” vagy „túl mélyen behatol, és az már fáj” stb.
Ebből az következne, hogy a férfi és női nemi szervek méretbeli összeillése alapvetően fontos. Sokan ezt tudatosan is vallják, mások hallgatólagosan elfogadják. De vajon nem arról van-e szó, hogy az „anyagelvű közfelfogás” eltúlozza a testméretek jelentőségét, s így talál leegyszerűsített magyarázatot az össze nem illésre?
A szexualitás félreértése elkerülése végett: a szexuális összeillés általánosságban valóban döntően fontos, ám ezt nem indokolt a testméretek összeillésével azonosítani! Ugyanis ez sokkal inkább a szexuális kulturáltság, beállítottság és szokások összeillését jelenti.
A nagy méret a pasik mániája, a nők megelégednek a kisebbel is. Ha egy nő számára fájdalmas a közösülés, annak nem feltétlenül a méret az oka, sokkal inkább arról van szó, hogy a hüvelye nem nedvesedett be eléggé. Az is előfordulhat, hogy a férfi frusztrált a péniszmérete miatt, ezért elsieti a behatolást, a nő száraz marad, ami tovább lankasztja a férfi vágyát és megnehezíti a szeretkezést. A hüvely rugalmasan alkalmazkodik a péniszhez, és legfeljebb a méretileg nagy különbségek befolyásolhatják az intim együttléteket.
Bizonyos keretek között természetesen a testméreteknek is összeegyeztethetőknek kell lenniük. Ennek megítélése azonban nem könnyű; a méret gyakran megtévesztő. A testmagasság jelentős eltérése például egyáltalán nem mindig jelenti a nemi szervek méretbeli össze nem illését. Hiszen, mint láttuk, egy testes, magas férfinak is lehet viszonylag kis pénisze, egy kis ember meg gyakran „nagy bottal jár”. S hasonló a helyzet a nőknél. De egy kicsit fejletlen nemi berendezésű szűz lány és egy „nagy falloszú” (például 25 cm hosszú és 5 cm vastag hímtagú) férfi valóban nem illik össze. Ez azonban általában a tényleges közeledéskor derül ki.
Hasonló a helyzet egy többször szült és kitágult hüvelyű nő és egy kis péniszű férfi találkozásakor (például ha a pénisz kb. 10 cm hosszú és 2 cm vastag). Ilyenkor okosabb a próbálkozásokról eleve lemondani, és más partnert keresni.
Ezek azonban ritka és szélsőséges esetek. Azok, akik a méretbeli össze nem illést hangsúlyozzák, többnyire egészen más okból nem illenek össze, amit esetleg maguk sem tudnak. A méretbeli eltérés magyarázata mindig „kéznél van”, logikusnak látszik, könnyű rá hivatkozni, s nehéz megcáfolni.
Vegyük szemügyre ebből a szempontból a két legtipikusabb esetet: a „túl kicsinek” és a „túl nagynak” tartott hímtag esetét. Tegyük föl, hogy a „túl kicsi” 12 cm hosszúságú és 3 cm vastagságú hímvesszőt jelent. Vagy a férfi érzi ezt az átlaghoz képest „csökevényesnek”, vagy a nő nem találja elegendőnek a méretet (ahogyan például az idézett levélíró). Esetleg mindketten elégedetlenek. Közelebbi vizsgálatkor kiderülhetnek a következők:
1. A férfi „kispénisz-komplexusa” következtében nyugtalan és ideges a szexegyüttlét során, fél a kudarctól. Ennélfogva nem alakul ki teljes merevedése, mégis rátér a közösülésre, holott partnere még föl sem izgult igazán. A nem elegendő hüvelyváladék folytán a behatolás csak nehezen és félig sikerül. Ráadásul néhány mozdulat (frikció) után megtörténik a magömlés, s a merevedés gyorsan megszűnik. Így a nő valóban „alig érez valamit”, s ezt mindketten a pénisz kis méretére vezetik vissza.
2. A nő eleve nem kedveli partnerét, s csak kötelességhól vagy érdekből fekszik le vele – vagy pedig kezd elhidegülni tőle (a szextől független okok miatt). A szexegyüttléttől idegenkedik, partnerét nem kívánja, ezért önkéntelenül is beleköt mindenbe, kritikus megjegyzésekre hajlamos. Ha véletlenül tudja, hogy partnerének sebezhető pontja a hímvessző mérete, akkor előbb-utóbb erre is tesz egy lekicsinylő megjegyzést. Ezt elősegíti, hogy mivel másra figyel, nem eléggé érzi hüvelyében a hímvesszőt.
A kispénisz-komplexust gyakran éppen az ilyen lekicsinylő megjegyzések szokták kiváltani. Holott valójában nem a „szerszám” kicsi, hanem a hüvely túl tág, mivel a nő nem izgul föl, vagy nehezen mozdulnak a hüvelyizmai.
Mi van azonban akkor, ha a férfi vagy partnere „túl nagy”-nak találja a hímvesszőt? Ez ugyan jóval ritkábban fordul elő, illetve a hagyományos felfogás miatt (miszerint minél nagyobb egy hímvessző, annál jobb!) ezt kevesen tekintik rendellenesnek. 20 cm-en túli hosszúság és 4 cm-nél nagyobb vastagság azonban sok nőnek akkor is problémát okoz, ha nem szól érte. Sőt sokszor az ennél kisebb hímtag is problémát okoz.
Tény, hogy vannak nők, akik valósággal félnek az átlagnál nagyobb hímvesszőtől, míg mások kifejezetten kedvelik azokat. Ez már önmagában is azt mutatja, hogy a méret szerepe teljesen viszonylagos. Ugyanaz a méret az egyik nőnek túl nagy, a másiknak túl kicsi lehet. (Legalábbis az átlag körüli méretek esetén.)
Ez nem jelenti azt, hogy a méretekkel nem kell törődni! Ha bárki úgy érzi, hogy partnerének nemi szerve méretei miatt nem illik az övéhez, azzal mint megoldandó problémával foglalkozni kell. Ilyenkor először is megvizsgálandó: miért érzi úgy az illető, hogy a hímvessző túl nagy vagy túl kicsi? Az utóbbival már foglalkoztunk, most nézzük az előbbit. Ez akkor fordul elő, ha
a) akár a férfi, akár a nő eleve túl nagynak tartja a hímtagot, mert ismereteik szerint nagyobb az átlagnál; b) ennek következtében félnek attól, hogy nemi életük emiatt nem lesz sikeres;
c) vagy a közösülési próbálkozások során nehezen, vagy egyáltalán nem ment a behatolás, ami ráadásul a nőnek (vagy mindkettőjüknek) fájdalmat is okozott. Előfordul, hogy maga a behatolás még csak megy, de a közösülő mozgás fájdalmat okoz.
A nő ilyenkor úgy érzi, hogy a hímvessző túl nagy és „feszít”. (Népiesen fogalmazva: „mintha nyársra húzták volna”.) De mi történik valójában? Ha a szűz lány esetétől eltekintünk – akinek persze minden hímvessző „túl nagy” –, az ilyen panaszok leggyakoribb oka a nő félelme és fölkészületlensége. Kedvezőtlen tapasztalatok vagy téves beállítottság folytán attól fél, hogy fájni fog. Esetleg egyszerűen még nem izgult föl annyira, hogy a bőséges hüvelyváladék „befogadásra kész” állapotba hozza, így a behatolási kísérlet súrlódással és fájdalommal jár. Mindkét esetben a hüvelyizmok reflexszerűen összehúzódnak, a hüvelynyílás mintegy bezárul. Ez a vaginizmusnak nevezett jelenség teljesen megakadályozhatja a hímvessző behatolását. De enyhébb esetben is megnehezíti és fájdalmassá teszi.
Ha viszont a behatolás sikerült, de a mozgás kellemetlen, akkor többnyire nem a hüvelyizmokkal van a baj, hanem valamilyen sérülés vagy gyulladás lehet a hüvelyben (például gyakori a méhszáj kisebesedése). Vagy „menet közben” valamilyen oknál fogva visszaesett a nő szexuális izgalma, így száraz lett a hüvely, amelyet a mozgás már dörzsöl. Az ilyen okokat legbiztosabban nőgyógyászati vizsgálattal lehet földeríteni.
Végeredményben tehát ritka kivételektől eltekintve nem méretbeli össze nem illésről van szó, hanem egyéb, más jellegű szexuális problémákról, amiket tévedésből idesorolnak. Minthogy a női hüvely nyugalmi állapotban alig 10 cm hosszúságú, a merev hímvesszők pedig jóval hosszabbak ennél, ezen az alapon méretbeli összeillés sohasem fordulhatna elő. Ám szerencsére a hüvely rugalmas és tágulékony (elég, ha arra gondolunk, hogy egy csecsemő is kifér rajta), tehát szinte bármilyen méretű hímvesszőt képes befogadni. Természetesen attól függően, hogy mennyire tudják alkalmazkodóképes állapotba hozni.
Eltérő méretek összehangolása – Az igazi probléma tehát nem a méret, hanem az ahhoz való alkalmazkodás! Erre a túl nagynak vélt méretbeli különbségek esetén általában törekszenek is, csak sokszor nem a legjobban. Technikai civilizációnk ma már kényelmes pótmegoldásokat is nyújt, például tetszés szerinti nagyságú, fölcsatolható műpéniszeket gyártanak és árusítanak.
Nagyobb baj, hogy nincsenek megfelelő és könnyen hozzáférhető szexuális tanácsadók és szexuálterápiai szakrendelések, ahol a méretproblémákkal küszködőket eligazítanák. Így mindenki csak a „segíts magadon!” módszereit követheti. Némi utánjárással azonban – például e könyv jelen fejezetének kreatív fölhasználásával – ez is célravezető lehet.
Mit lehet tenni például az átlagosnál kisebb hímvessző esetén? A megoldás nem abban van, hogy az ilyen férfi egy kistermetű nőt keres. Abban sem, hogy csak szűz lánnyal próbálkozik (ami 18-20 éven felüli lányok esetében már csaknem reménytelen vállalkozás lenne). Hanem miben?
Keressen talán olyan nőt, aki kifejezetten a kis hímtagot részesíti előnyben? Ez már járhatóbb út, bár nem könnyű ezt előzetesen – úgy értem, az első szexuális próbálkozás előtt – tisztázni. Kétségkívül ajánlatos a partnerrel erről is beszélgetni, s megismerni beállítottságát és eddigi tapasztalatait, hogy később ne érjen meglepetés. Ilyenkor sok félreértés tisztázható: nem mindegy például, hogy ki mekkora méretet tart kicsinek, illetőleg nagynak.
Nem fontos azonban, hogy a partner előnyben részesítse az átlagosnál kisebb hímvesszőt. Ha ugyanis ez normálisan működik, vagyis megfelelően merevedik, s elegendő ideig tartó ingerléssel kielégíti a nőt, akkor vagy észre sem veszi, hogy kisebb az átlagosnál, vagy nem tulajdonít jelentőséget a méretnek. Így a „kispénisz-komplexus” ki sem alakul – vagy ha már volt, hamar megszűnik.
De mit tehet a férfi, ha a nő kicsinek tartja a hímvesszőt? Például megkérdezheti, hogy mihez képest kicsi, és hogy mennyiben zavarja ez őt – talán nem elégül ki? Ha pedig ez a helyzet, akkor megpróbálhatja tisztázni: miért nem elégül ki tulajdonképpen? Ugyanis, mint láttuk, ebben nem a méretnek, hanem más tényezőknek van döntő szerepük. Ha pedig sikerül az okot megtalálni és megszüntetni, s a nő kielégül, akkor a látszólagos méretprobléma eltűnik.
Az is előfordulhat, hogy csak a férfi tartja kicsinek a hímvesszőt, a nőnek viszont ez semmi problémát nem okoz. Ilyenkor a nő megnyugtathatja a férfit, hangsúlyozva elégedettségét.
Csak arra ügyeljünk, hogy ne legyen ebből hatalmi játszma, taktika, melynek segítségével a nő igyekszik „kézben tartani” és magához kötni a férfit. (Például célzásokkal arra, hogy „Ilyen kis fütyivel csak nálam boldogulhatsz!”) Persze a férfi is törekedhet hasonlóra („Ilyen finom kis szerszámot csak tőlem kaphatsz!”).
A játszmák világába azonban most ne merüljünk bele. Inkább nézzük meg, mit tehetünk a „túl nagy” hímvessző esetén. Az optimális megoldás itt is az, hogy olyan partnert keresünk, aki épp az ilyet szereti. Ám, ha egy minden szempontból megfelelő partnernél merül föl ez problémaként, akkor a feladat az eltérő méretek összehangolása, pontosabban a szexuális összhang megteremtése a méretkülönbségek ellenére.
Hogyan érhető ez el „túl nagy” hímvessző esetén? – Nemcsak úgy, hogy nem erőltetjük a közösülést, jól tudva, hogy másként is ki lehet elégülni. –az ún. pettingorgazmus előnyben részesítése egyébként a kispénisz-komplexus esetére is érvényes – , hanem ha már közösülésre kerül sor, szenteljünk nagyobb figyelmet a megfelelő előkészítésnek, a hüvely és a hímvessző síkosításának (zsíros krémmel, babaolajjal stb.), s a bevezetés lassúságának, szakaszosságának. Ez utóbbi arra jó, hogy a nőnek legyen ideje megszokni a hüvelyét feszítő „idegen testet”. Amihez persze tudnia kell a hüvelyizmokat ellazítani. Erről lásd a női orgazmusról szóló részeket.
Másik javaslatom a közösülő mozgással kapcsolatos. Nagyobb hímvessző esetén ajánlatos óvatosan, nem túl hevesen mozogni, mert ezek fájdalmat okozhatnak, s visszavethetik a nő szexuális izgalmát. Ugyanígy ajánlatos a többszöri megállás, a mozgás szüneteltetése, akár percekig. Ez egyik fél számára sem jelent ingernélküliséget, hiszen a hüvelyben feszülő hímvesszőt mindketten jól érzékelik, s ez önmagában is élvezet. (Emlékezzünk csak a keleti szeretkezési kultúrában elterjedt karezzára, vagyis az órákig tartó, mozdulatlan közösülésre!)
Ha egy férinak nagy hasa van, sőt a szemérem dombján is vastag hájréteg alakul ki, akkor az mind mínusz az intim méret terhére! Tehát érdemes odafigyelni erre. Olyan, mintha a tövéhez ragasztanánk egy szivacsréteget, vagy éppen kötnénk rá egy zoknit, ha túl nagy a kedvencünk. Nagyon “drága” cm-eket kaphatunk “ajándékba” egy jó kis fogyás során. Kedvesünk is boldogan pillanthat “ékességünkre” a kúra végén. Tehát fel egy kis alaformálásra férfitársak! Megéri!
Harmadik javaslatom, hogy hosszabb hímvessző esetén jobb, ha nő van fölül, kb. lovagló helyzetben, mert így könnyen tudja szabályozni, mennyire hatoljon be a pénisz a hüvelybe. Ugyanis ha az túlságosan mélyre hatolna, a nő térdére és lábfejére támaszkodva egyszerűen följebb emelkedik és combját összeszorítva kicsit lefogja a férfi testét. Ez a teendő akkor is, ha a nő méhszája nem teljesen ép. Természetesen jobb ezt előre megbeszélni, hogy maga a férfi is tartózkodjon a túl mélyre hatolástól.
A nőknek tehát kár félni a nagyobb hímvesszőtől – inkább meg kell tanulniuk okosan bánni vele. Ez is örömök forrása lehet, hiszen a közösülés élvezetét jelentős részben a teltség érzése adja, ezt pedig egy nagyobb hímtag könnyebben kiváltja – akár mozdulatlan állapotban is. Éppen a látszólag eltérő méretek összehangolásában van legdöntőbb szerepe az egymáshoz való alkalmazkodásnak és egymás irányításának a szeretkezésben! Akik ezen a téren kulturáltak, azoknál a hímvessző mérete alárendelt szerepet játszik.
A pénisz mérete a szexuális segédeszközök sokféleségében is megmutatkozik, hisz a minivibrátoroktól a brutális ökölnyi szexualáis segédeszközöket is kapni. Az önkielégítés a legjobb mód a testünk megismerésének, és ha már ismerjük magunkat a lehetőségeinkkel és adottságainkkal is tisztában vagyunk. Szex segédeszközöket férfiaknak és nőknek (vibrátorok, dildók, péniszpumpák, és sorolhatnánk) erotikus boltokban, pl. az Intim Center budapesti szexshopban vásárolhatod meg, vagy webáruházban rendelheted meg.
1. rész: A hímvessző mérete, és annak jelentősége a szexualitásban – 2. rész: Kis hímvessző, és a kispénisz komplexus – 3. rész: Mekkora az átlagos farok mérete – 4. rész: Mitől függ a hímvesszőméret – 5. rész: A hímvessző mérete – 6. rész: A hímvessző méretének nagyobbítása – 7. rész: Van méretbeli össze nem illés a szexben?
